Lulla

	Lulla
	; Lulla címere
	; Lulla címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Megye	Somogy
Járás	Tabi
Jogállás	község
Polgármester	Kleiber Jenőné (független)
Irányítószám	8660
Körzethívószám	84
	Népesség
Teljes népesség	176 fő (2015. jan. 1.)
Népsűrűség	17,13 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	10,39 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Lulla Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 46° 47′ 15″, k. h. 18° 01′ 25″Koordináták: é. sz. 46° 47′ 15″, k. h. 18° 01′ 25″
	Lulla Pozíció Somogy megye térképén
	Lulla weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Lulla témájú médiaállományokat.

Lulla község Somogy megyében, a Tabi járásban.

Földrajz[szerkesztés]

Lulla község Somogy megye északkeleti, dombokkal tagolt területén, Külső-Somogyban fekszik. A falu úgynevezett szalagtelkes település. Négy falurészt különíthetünk el: Jabapuszta, Felső- és Alsófalu, valamint Kisecseny.

A falu Tabtól 7 km-re, Torvajtól 3 km-re, Szántódpusztától 10 km-re és Sérsekszőlőstől 4 km-re található. Szilárd burkolatú úton sokáig csak Tab felől lehetett megközelíteni, de 2012-ben átadták a Balatonendréddel (és azon keresztül a Balaton partján fekvő Zamárdival) összekötő utat.^[3]

A község a balatoni táj déli peremén helyenként lankásabb, helyenként meredekebben területén fekszik. Legmagasabb pontja a Flóra-hegy 287,8 m magas. Az éghajlatot nagyban befolyásolja a Balaton közelsége (légvonalban hozzávetőleg 10 km). A legnagyobb folyóvíz a Jaba-patak. A település vízellátását 1989-ig ásott kutak biztosították, azóta ezt a feladatot egy törpe vízműrendszer biztosítja. A Jaba-patak felduzzasztásával Bálványos határában víztározót hozott létre a Termelőszövetkezet, mely mára valóságos horgászparadicsommá nőtte ki magát.

A település körüli erdők területe kb. 34-36 hektár; jellegzetes fái a gyertyán, a szilfa, a hárs és az akác. Az erdők növény- és állatvilága igen gazdag, vadállománya jelentős.

Történelem[szerkesztés]

A Jaba-patak völgye már az őskorban is lakott volt. A római uralmat követően a honfoglalásig több barbár törzs is lakta a vidéket a hunok és az avarok ezek közül a legjelentősebbek.

Középkori falu[szerkesztés]

A honfoglalást követően, a 11. század elején a falu már bizonyítottan létezett, először a fehérvári püspökség, majd I. András uralmát követően a tihanyi Bencés apátság birtokaként. A 11-12. századtól több kisebb település jött létre a vidéken egymástól mindössze néhány kilométerre, ezek között megtaláljuk Jabát és Lullát is.

1229-ben a székesfehérvári káptalan birtokai között soroltak fel. 1288-1381 között a veszprémi káptalannak, 1302-ben a mellette fekvő Szent-László-pusztán székelő prépostságnak is voltak itt birtokai. A falunak a 13. században temploma is épült, a templom mellett a korabeli hagyományoknak megfelelően temető és vásártér is létesült. 1264-ben a korabeli oklevelek már említik „Villa Lyula” egyházát. A falu temploma hosszú évszázadokon át létezett, erről a leletanyagok a 12. századtól a 16. századig szolgálnak bizonyítékokkal.

1332-1337 között neve ugyancsak szerepelt a pápai tizedjegyzékben, ekkor már plébániája is volt. A 14. században az Ugali családé volt, Ugali Pál halála után Kővágóőrsi Kis György birtokába került, majd 1411-ben Csapi András nyerte adományul, 1428-ban pedig Rozgonyi Istvánnéé lett. 1438-ban a Batthyányiakat és a Fajszi Ányosokat iktatták birtokába, 1460-ban Felsőendrédi Somogyi Imre és Ugron Imre volt a birtokosa. 1463-ban a veszprémi püspökségnek is voltak itt birtokrészei.

1536-ban Gyönköddel együtt Baronyay Mátyás, Perneszi Egyed, Imre és Istvánné, Koródi Demeter, Fajszi Ferenc, a szentlászlói prépost, a veszprémi püspök, Ugron Bernát, Ellyevölgyi László és Regetei Gáspár voltak birtokosai. 1557-ben mindkét falu a Perneszi nemeseké, Magyar Bálinté és Takaró Mihályé volt. 1572-ben Tihany várához tartozott. 1577-ben Lullát osztopáni Perneszy András felsőlendvai várnagy és fiai nyerték adományul.

Az 1573-1574 évi adólajstrom szerint még 49 házból, 1580-ban pedig 34 házból állt.

Lulla-puszta[szerkesztés]

1609-ben már puszta volt. 1618-ban Tóti Lengyel János szigligeti kapitány bírtoka volt. 1703 körül Vörös János özvegyének birtoka volt. 1726-ban a Lengyel és a Mérey, 1733-ban csak a Lengyel család birtoka volt, majd 1856-ban a Gotthard család birtokolta. A település 19. század fordulójára szinte teljesen elnéptelenedett, története innentől a szomszédos Torvaj községével fonódott össze, közigazgatásilag is hozzá tartozott.

20. század[szerkesztés]

1907-ben a Perczel család tulajdonát képező Lulla-pusztát parcellázást követően eladták. Új telepesek érkeztek Tolna vármegyéből, a döntő többségük Gyönk községből. A Fejér vármegyei Lajoskomáromból is több család érkezett, valamint további új lakosok jöttek még Somogy és Zala vármegyéből is.

A falu újkori története 1907-től datálódik, ekkor épült fel a falu a mai helyén, a korábbi településtől hozzávetőleg 2 km-re délre. Az új helységet a telepesek Lullatelepnek nevezték, de hivatalos neve Lulla-puszta volt. Az újonnan települt falu és Torvaj között félúton pedig kiépült Kisecseny (lakosainak zöme a szintén Somogy megyei Ecsenyből érkezett, innen a településrész neve), mely ma Lulla részét képezi. A település harmadik részét Lulla-Szőlőhegy alkotta, mely úgynevezett halmaztelepülés volt, házai a dombok, völgyek között elszórtan helyezkedtek el. 32 család élt itt a század első évtizedének fordulóján, ők voltak a település legrégebbi lakói. 1922-ben a három lakóhely (Lulla-puszta, Szőlőhegy és Kisecseny) kérelmet nyújtott be, az egy községgé való egyesítés ügyében, amit végül – azzal az indokkal, hogy az önállósodni kívánó résznek nincs külön iskolája – elutasítottak.

1925-ben a település evangélikus családjai egyházilag különváltak Torvajtól, és az év végén az első iskolát is felavatták, melynek épülete mind a mai napig imaházul is szolgál. A község első levita tanítója, Spissák Henrik szorgalmazására állította fel az evangélikus gyülekezet a vasszerkezetes haranglábat, a harangokat pedig már a katolikus gyülekezettel közösen önttették, melynek avatására 1930-ban került sor. Ezek a harangok a mai napig szolgálják a falut.

1940-ben megalakult a katolikus iskola is, melynek létrehozását a tihanyi apátság támogatta, hogy ily módon a jabapusztai birtokán élő gyerekek oktatása is biztosított legyen. Időközben a lakosok 1938-ban újabb kísérletet tettek az önállósodásra, ám ezúttal is elutasításra találtak.

1947-ben a településről 15 német nevű családot telepítettek ki Németországba, több család pedig földönfutóvá vált, helyükre a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében felvidéki magyar családokat telepítettek be. Az újonnan betelepített lakosok Komárom megyéből érkeztek.

1947-ben ismét felvetődött a különválás gondolata, főképp azért, mert immár a jabapusztai lakosok is kérelmezték a megalakítandó községhez csatolásukat. A Belügyminisztérium 1947. december elején kelt rendelete alapján Lulla puszta, Kisecseny, Szőlőhegy és Jabapuszta 1948. január 1-jével Lulla néven önálló községet alkotott.

Az 1949-es népszámlálás adatai alapján Lulla község lakóinak száma 648 fő volt (ez a 2001-es adatok több mint két és félszerese).

1959-ben újjászervezték a termelőszövetkezetet, melynek következtében a Szőlőhegy fokozatosan elnéptelenedett, megkezdődött a lakosság létszámának csökkenése. 1962-ben villanyt kapott a falu, majd 1968-ra megépült a falut Tabbal összekötő kövesút. Az 1969–1970-es tanévtől kezdődően a felső tagozatot megszüntették és az iskolások az újonnan indított buszjárattal már Tabra jártak iskolába. 1972-ben megépült az új kultúrház, mely a napjainkban is helyszínéül szolgál a falu eseményeinek.

1983-ban adakozásokból, önként vállalt társadalmi munkával a tabi esperes plébános aktív közreműködésével megépült a katolikus kápolna, melynek munkálataiban a falu lakói felekezeti hovatartozástól függetlenül tevékenyen részt vettek. 1984-ben az Evangélikus világtalálkozó alkalmából a protestáns imaterem felújítására is sor került.

1985-ben gazdakör alakult a községben, mely mint civil szerveződés hiánypótló egyesületként fogható fel. Tevékenységüknek köszönhetően gazdatanfolyam, illetve gazdasági népfőiskolai előadássorozat indult, mely kiemelte a községet környezetéből. Meghonosodott az évenként borverseny hagyománya, valamint a farsangkor rendezett gazdaköri bál is, ahol a borverseny díjkiosztójára is sor kerül.

Az 1989–1990-es tanévtől megszűnt az összevont alsó tagozatos iskola is a faluban, így „a faluban csak a harangszó marad”.

A rendszerváltás után[szerkesztés]

1990-ben megalakult a községi önkormányzat. Lulla község a tabi körjegyzőséghez tartozik. 1992-ben a község kuratóriumot hozott létre az I. és második világháború hősi halált halt lullai lakosok emlékművének felállítására. A munka jelentős részét társadalmi munkában bonyolította le a falu. 1992. október 31-én került sor az emlékmű felavatására, mely a megyében körülbelül a harmadik volt.

A 90-es évek elején indult a faluban több hagyományos rendezvény. Ezek közül kiemelkedik az évente megrendezésre kerülő falunap és idősek napja.

1997-ben a falu a gazdakör színeiben 60 fővel vesz részt a Magyar Televízió Tipp-Hopp című vetélkedő műsorában, amit megnyert és a jutalmul kapott 250 000 forintot a Lulla község története című könyv kiadására költött.

Az 1998-as év több évfordulót hozott Lulla életében. A község önállóvá válásának 50. évfordulóját ünnepelte meg augusztus 20-án összekötve a Lulláról elszármazottak találkozójával. A község 50 éves függetlenségének emlékére és írásos emlékekben való említésének 770 éves évfordulójának tiszteletére kopjafát avatott a két falurész közötti úgynevezett „Rétaljban”.

Az utóbbi évek legjelentősebb eseménye a helytörténeti kiállítás megnyitása volt, melyre 2002-ben került sor.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 47,9%-a magyarnak, 5,3% cigánynak, 0,5% németnek mondta magát (52,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 28,2%, református 3,2%, evangélikus 5,3%, felekezet nélküli 3,7% (59% nem nyilatkozott).^[4]