Gálosfa

	Gálosfa
	A templom
	; Gálosfa címere
	; Gálosfa címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Megye	Somogy
Járás	Kaposvári
Jogállás	község
Polgármester	Gáspár József (független)
Irányítószám	7473
Körzethívószám	82
	Népesség
Teljes népesség	218 fő (2015. jan. 1.)
Népsűrűség	11,03 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	19,76 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Gálosfa Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 46° 14′ 51″, k. h. 17° 53′ 26″Koordináták: é. sz. 46° 14′ 51″, k. h. 17° 53′ 26″
	Gálosfa Pozíció Somogy megye térképén
	Gálosfa weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Gálosfa témájú médiaállományokat.

Gálosfa egy község Somogy megyében, a Kaposvári járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Kaposvártól délkeletre, Kaposgyarmat és Simonfa között fekvő település.

Története[szerkesztés]

Gálosfa nevét 1425-ben említette először oklevél Galusfalva alakban írva. Az oklevél szerint Szerdahelyi Csepel János fiai, Imre és Dancs, valamint Szerdahelyi Dersfi Márton, a zselicszentjakabi apátsággal szemben tartottak jogot e helységre. 1489-ben Szerdahelyi István birtokaként volt említve. Az 1536. évi adólajstromban Gálosfalva alakban fordult elő, ekkor Imrefy Péter özvegyének birtoka volt. 1626-ban Imrefy Farkas az ura és később az özvegye volt itt birtokos. Egy 1703 körüli és az 1715. évben készült összeírásban Festetics Pál szerepelt földesuraként és még az 1900-as évek elején is e családé, ekkor gróf Festetics Pál volt a nagyobb birtokosa és a községbeli régi kúriát is a Festetics család építtette. 1715-ben 12 háztartását írták össze. 1804 november 16-án a helység országos vásárok tartására nyert szabadalmat.

1910-ben Somogy vármegye Kaposvári járásához tartozott.

1910-ben 774 lakosából 727 magyar, 47 német volt. Ebből 761 római katolikus, 8 izraelita volt.

A Szentluka-pusztán 1798-ban kápolnát emeltek, de ez is megsemmisült.

A községhez tartoztak a következő lakott helyek is: Szentluka-puszta, Kistótváros-puszta, és Nagytótváros-major, és Gálosfától nyugatra esett Törjék-puszta is:

Szent-Lukácsfalva[szerkesztés]

Szentluka-puszta helyén feküdt a középkorban Szent-Lukácsfalva helység is, amely már az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben is szerepelt S. Luca alakban és már ekkor egyházas hely volt. 1346-ban a zseliczszentjakabi benedekrendű apátság birtoka volt. 1424-ben a pálosok is kaptak itt birtokrészeket. 1489-ben Szerdahelyi István birtoka volt.

Tótfalu[szerkesztés]

Kistótváros és Nagytótváros helyén feküdt a középkorban Tótfalu, amely 1452-ben Szerdahelyi Csepel János fiainak; Imrének és Dancsnak, valamint Szerdahelyi Dersfi Mártonnak a birtoka volt. 1478-ban pedig Szerdahelyi Dancs Pál birtokaként említették. 1489-ben Tothfalw, másként Draka alakban említették az oklevelek.

Terjék[szerkesztés]

Törjék-puszta helyén a középkorban Terjék (Therjék) helység feküdt. Terjék 1425-1489 között ugyancsak a Szerdahelyi családé volt.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,5%-a magyarnak, 6,6% cigánynak, 0,4% horvátnak mondta magát (12,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 74,2%, református 2%, evangélikus 0,4%, felekezet nélküli 1,6% (21,5% nem nyilatkozott).^[3]

Nevezetességei[szerkesztés]

Római katolikus temploma 1808-ban épült. Azelőtt sövényből készült temploma volt.
Festetics-kastély
A faluban két műemléki védelem alatt álló Nepomuki Szent János-szobor is van: az egyiket, amely 1795-ből származik (224 éves), Szentlukapusztáról telepítették át a templom elé,^[4] a másik szintén körülbelül ebből az időből, a 18. és 19. századok fordulója tájáról származik.^[5]
A településen áthalad a Dél-Dunántúli Kéktúra.