Szulok

	Szulok
	; Szulok címere
	; Szulok címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Megye	Somogy
Járás	Barcsi
Jogállás	község
Polgármester	Hengerics József (FIDESZ-KDNP)
Irányítószám	7539
Körzethívószám	82
	Népesség
Teljes népesség	690 fő (2015. jan. 1.)
Népsűrűség	24,29 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	27,91 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Szulok Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 46° 03′ 12″, k. h. 17° 33′ 04″Koordináták: é. sz. 46° 03′ 12″, k. h. 17° 33′ 04″
	Szulok Pozíció Somogy megye térképén
	Szulok weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szulok témájú médiaállományokat.

Szulok (németül: Sulk) község Somogy megyében, a Barcsi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Somogy megye déli részén, Barcstól 14 km-re északkelet felé a Barcs-Kaposvárt összekötő 6623-as út mentén fekszik. A település jól megközelíthető, a térségben fejlett az infrastruktúra annak ellenére, hogy a vasútvonal évtizedekkel ezelőtt megszűnt itt. Szulokból autóval kevesebb, mint egy óra alatt el lehet érni Barcsra, Nagyatádra, Kaposvárra, Szigetvárra és Pécsre is. A tömegközlekedés szintén optimálisnak mondható a jelen állapotokat tekintve.

Története[szerkesztés]

Szulok település neve a III. Béla királytól a székesfehérvári János lovagok részére kiállított megerősítő levélben is szerepelt. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Zulak alakban fordult elő. Ez a település később - valószínűleg a török megszállás alatt - elpusztult, a 18. századig pusztán maradt.

A település a Széchenyi család birtokába került. Gróf Széchenyi István 1715-57 közt Württembergből származó németekkel telepítette be, akik szénégetéssel foglalkoztak. Az erdők megfogyatkozásával a homokos területen dohánytermesztéssel kezdtek foglalkozni.

Az 1772-es megyei összeírás szerint a falunak volt katolikus parókiája és tanítója. („Az oskola tsak a téli hónapokban áll, nyáron pedig soha sincsen.”)

A falu levéltárban található legrégebbi pecsétje 1788-ban keletkezett.

A római katolikus templom 1800-ban épült. A templom védőszentjei Szent Simon és Júdás Tádé apostolok, akiket a favágók tekintik védőszentjüknek.

A település ekkortól kezdve folyamatos fejlődésen ment keresztül, 1811-ben például mezővárosi rangot kapott. Nemcsak lakóinak száma gyarapodott, de az itt működő ipar is fejlődött: a 20. század elején Szulok a dohánytermesztés egyik hazai fellegvára volt.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,5%-a magyarnak, 3,1% cigánynak, 0,6% horvátnak, 35% németnek mondta magát (12,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 76,7%, református 2,3%, evangélikus 0,3%, felekezeten kívüli 2,5% (18,2% nem nyilatkozott).^[3]

Nevezetességei[szerkesztés]

Római katolikus templom (1800)
Szentháromság-szobor
Tájház
Termálfürdő: a több mint ötvenfokos termálvízre egyébként a hatvanas években bukkantak a település közelében. Aztán 1969-ben megépült a fürdő, majd 1996-ban egy kemping is létesült a forgalmas strand mellé. A gyógyító hatású víz kitűnő a reumás, illetve nőgyógyászati panaszok enyhítésére. A szuloki termál strand az idegenforgalmi szezon alatt van nyitva, május elejétől szeptember végéig. A Termálfürdő és kemping 2012 áprilisától ismét üzemel (bővebb információ itt

Az alsó falusi temetőben az egyik sírfeliratot Vörösmarty Mihálynak tulajdonítják, aki az 1848-as szabadságharc leverése után az egyik szuloki családnál talált menedéket:

„Meg ne háborítsd a csendet, mely e sír körül lebeg.

Itt egy édes jó anyának fáradt teste szendereg.

Éltében sokat virrasztott, hadd nyugodjék hamva hát.

Gyermekei és unokái könnye könnyítse meg porát.”

A Kakasd és Zomba között elterülő hatalmas mocsár lecsapolását két szuloki ember végezte 1770 és 1772 között 500 forintért.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Szulok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 25.)
↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
↑ Szulok Helységnévtár

Források[szerkesztés]

Andrássy, Antal - Szili, Ferenc: A barcsi és a nagyatádi járás községtörténeti lexikona. Somogy Megyei Levéltár, Somogy Megyei Pedagógiai Intézet. Kaposvár 1983.
Árvay Jenő:Kakasd település földrajza és története, 1936